Ma olvastam a hírt. Meghalt Michele Ferrero, az 1964-ben feltalált Nutella mogyorókrémet gyártó Ferrero cég alapítója.  Azon kívűl, hogy a gyermekeim imádják a Nutellát, nekem egy emlékem van róla. 1985-86-ban előfelvételisként Szombathelyen voltam katona. Olyan éhség gyötört állandóan, hogy a legszebb élmény az volt, amikor konyhára mehettünk koszos lábast suvickolni és krumplit a hámozógépbe dobálni. Ekkor korlátlan mennyiségben lehetett kenyeret és zsírt faszolni (a fassen = régiesen vételez német szóból). Ezzel rettenetesen jól lehetett lakni. A moslékot a helyi katona disznók ették. 

Mivel első lépcsős laktanya voltunk havonta egyszer jöhettek a szüleim, meg Budapest akkor még igen messze volt. (Milyen érdekes, hogy az autópálya és a jobb autók, miként rövidítik meg az időt.) És akkor hoztak egy doboz Nutellát nekem. Ezt Ausztriában élő rokonunk szállította a Hoferból, valószínűleg legendás robogóján. A Nutella bekerült a szekrényembe és a hadtáp kanál sokszor forgott benne. Előtte és utána sem szerettem az édességet csak akkor. Mondhatni az éhenhalástól mentett meg Michele.

Nekem ez a Nutella élmény.